A zserbót mindenki ismeri, nem mindenki szereti, de bombabiztos receptjét mindenki keresi. Rám érvényes mindhárom állítás. Már évek óta nem készítettem igazi, nagyi féle zserbót, hiszen az évek során eltelítődött vele az ember. Idén viszont, a pár napja megsült, jól megpuhult zserbó egyszerűen levett a lábamról és újra szerelembe estem vele. Itt az én tuti receptem, amit már egyszer meguntam, most viszont újra imádok.
Hozzávalók (egy, nagyjából 35x25 cm-es tepsihez):
- 350 g liszt
- 1 db tojás
- 50 g vaníliás cukor
- 200 g vaj vagy 150 g zsír
- 100 g zsíros tej
- 10 g élesztő
- 1 mokkáskanál sütőpor
- 1 mokkáskanál só
- 120 g darált dió
- 120 g porcukor
- 1 db citrom reszelt héja
- 250 g baracklekvár
- 110 g étcsokoládé
- 1 evőkanál étolaj
Az élesztőt a langyos tejben felfuttatjuk, egy teáskanál kristálycukor társaságában. A lisztet és a zsiradékot elmorzsoljuk, hozzáöntjük a felfutott élesztőt, a vaníliás cukrot, a tojást, a sütőport, a sót és alaposan összedolgozzuk.
A tésztát három egyenlő részre osztjuk és mindegyikből egy, nagyjából 35x25 cm nagyságú lapot nyújtunk. - Közben a diót, a porcukrot és a citromhéjat összekeverjük. - A tepsit alaposan kizsírozzuk és kilisztezzük. Fektessük az első lapot az előkészített tepsi aljára, kenjük meg a lekvár felével, szórjuk rá a diós keverék felét. Erre fektessük a második lapot, mehet rá a lekvár másik fele, arra pedig a diós keverék másik fele. Végül borítsuk be a harmadik lappal. A tepsiben hagyjuk kelni a zserbót szobahőmérsékleten, 60-70 percig. Kelés után sűrűn szúrkáljuk meg villával a tetejét és toljuk be a 180°C-ra előmelegített sótőbe, ahol süssük aranybarnára.
Sülés után hagyjuk teljesen kihűlni a tepsiben, majd borítsuk egy deszkára a kihűlt, kész süteményt. Ekkora a teljesen sima felület lesz felfelé, amit kenjünk meg az olvasztott csokival, amiben elkevertük az olajat. Szobahőmérsékleten hagyjuk megdermedni, majd szeletelhetjük is, de egy-két nap múlva még finomabb, puhább lesz.
